A kezeléseimről
Amikor hozzám jössz konzultálni....
Sokan kérditek, hogy mi történik nálam egy konzultáción, milyen eszközöket használok, milyen módszereket?
Amikor azt válaszolom, hogy semmilyent döbbent csend jelenik meg a vonal túlsó végén. (egyik kedvenc pillanatom)
Mert annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a megoldások kívül vannak, (pedig nem!) annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy másoktól várjuk azt, amit szeretnénk, hogy elképzelni is nehéz a tényt, mi szerint minden belőlünk fakadó kérdésre a válasz is bennünk rejlik.
Hogyan adhatnék én a Te kezedbe piros vagy kék kapszulát, a megoldás "szent instant XXI. századi" változatát? Honnan tudhatnám én, hogy a következő pillanatban Te, szuverén teremtő lény milyen döntést óhajtasz hozni egy adott kérdésben, amikor azt még Te magad se tudod?
És a még előtted is titkos következő döntésedhez mondd, milyen eszközt, praktikát választhatnék?
Na jó, de akkor mégis mi történik egy személyes konzultáción nálam?
Hát, beszélgetünk. Te mesélsz a problémádnak vélt állapotodról, én meg folyton belekotyogok, és rávilágítok arra, hogy az adott helyzet miért nem probléma, hogy az adott állapot miért és milyen lehetőség, amit Te nem veszel észre, pusztán azért, mert a szituációt problémának címkézted.
Mire alaposan kiveséztük az egészet, Te is látni tudod az adott helyzetben megjelenő lehetőségek halmazát, ettől megnyugszol, elmúlik a világvége hangulatod, újra a saját erődben érzed magad, folyamatosan nevetsz, tele leszel lelkesedéssel és pillanatok alatt megoldódik minden.
Mitől? Tőled. Általad. Magadnak.
Én csupán híd vagyok közted és a saját megoldásod között amin tökéletes biztonságban tudsz végigmenni.
"Életük delén, azaz harmincöt éven túli pácienseim közt egyetlenegy sincs, akinek végső problémája ne a vallásos lelkiség, irányulás volna. Igen, végső soron mindegyik abba betegszik bele, hogy elvesztette azt, amit eleven vallások mindenkoron megadtak híveiknek, s egyikük sem gyógyult meg igazán, aki nem nyerte vissza vallásos lelkületét,...
"Mielőtt bevonzhatnád és felismerhetnéd a lelki társad, előbb saját magaddal, a saját lelkeddel kell összhangba kerülnöd. A legtöbb ember azért akar társat magának, hogy elfedhesse vele a saját hiányosságait. Ilyeneket mondanak, mint:'Nélküled semmi volnék, ha te nem lennél semmit sem érnék.' - meg kell tanulnotok, hogy mindaz amit megtapasztaltok...
El kell, hogy hagyd felvett, megrögzött szokásaid "kényelmes belvárosát" s be kell merészkedj, "megérzéseid dzsungelébe". Mire ott akadsz, felejthetetlen lesz. Rátalálsz Ön-MAG-AD-ra. Alan Alda
A betegség egy megtanulandó lecke.
Van út, amit egy nőnek egyedül kell megtennie. Régebbi korokban ez nem volt így. Egy nő életének csak addig volt értelme, míg férje volt, szerelme volt, gyerekei voltak. A női létnek más célja nem volt. Nem is tartották embernek. EMBER még ma is csak Férfit jelent a köznyelvben, nem nőt. Kisbetűvel. Én azért írtam meg a "Halhatatlan szerelemben"...
"Ha jobban odafigyelünk, rájöhetünk arra, hogy mennyit félünk feleslegesen. Ugyanis igen gyakran a képzeletünk áldozatai leszünk. A fantázia óriási jelentőségűvé tud növelni helyzeteket, félelmetes mumusokká fújja fel őket."/Popper Péter/
Az Emberiség Igazsághoz való Joga!
,, Aki nem mer cselekedni, mert fél attól, hogy mi lesz, az olyan ember nem bízik sem az Úristenben, sem önmagában. S az ilyen számára nincs szabadság.A vékony hitű ember számára vékonyan jut hely Isten világában.(...) Isten valóságának ismeretéhez nem kell ám ész. Szív kell csupán, meg lélek. Hogy is mondja az írás? Ismerjétek meg az igaz...
